A MI BŰNEINKÉRT SZÚRTÁK ÁT, A MI GONOSZSÁGAINKÉRT TÖRTÉK ÖSSZE

A MI BŰNEINKÉRT SZÚRTÁK ÁT,
A MI GONOSZSÁGAINKÉRT TÖRTÉK ÖSSZE

…”Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfija, aki tudta, mi a szenvedés, olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.
Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.
Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást! Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.
Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki száját.
Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik ügyével? Igen, kitépték az élők földjéről, és népem bűnei miatt halállal sújtották.”… Iz 52,13–53,12

Nagyszombati csend (Rozványi Dávid)

Csend van, nem történik semmi sem,
a Messiás sírjában pihen, 
az apostolok ajtók mögött félnek.
Mária arca könnytelen,
könnyei elapadtak pénteken.
Magdala zokog,
hiszen meghalt a remény.

Péter lehajtja fejét,
nehezíti három árulás.
Csak Pilátus és a negyedes fejedelem
koccint a barátságra,
hisz összeköti őket a közös gyávaság,
s a közös bűnnél nincs erősebb
habarcs.
Csak Kaifás imádkozik elégedetten,
hisz az ő szemében a megfeszített
csak egy lázadó,
ki Izraelt pusztulásba döntené.

Csend van, nem történik semmi sem,
A Messiás sírjában pihen,

a templomőrség őrzi a sírkövet,
nem tudják: az élet csendesebb,
de erősebb is, mint a halál,
követ hengerítve napfényre talál….